Imádom a csöves erősítőket. Nagyon sokáig persze fogalmam sem volt róla, milyen is az. Csóró diákként semmilyen erősítőre sem futotta, illetve de, mert az első diákmunkás fizumból 1997-ben, nyolcadikos koromban vettem egy Marshall MS-2-t, ami egy ilyen övre akasztható kis picsányi játékszer volt. Utána anyámtól megörökölt ITT Nokia kazettásmagnóra dugtam a kis Korg effektpedálomat, próbatermekben meg többnyire mások rettenet Vermona szarjain játszottam - jobb híján. Amikor huszonéves felnőttként elkezdtem dolgozni, az első dolgom volt venni egy Fender FM212 kombót, évekig azt használtam. Aztán felköltöztem Pestre és 2007-ben, amikor a LOVRECK elődjén dolgoztam más ritmusgitárosokkal, akiknek volt rendes csöves cucca, akkor szembesültem vele, hogy mekkora vicc az én kis tranyós kombóm, így rögtön el is adtam, amit csak tudtam, hogy vehessek egy 4x12 ládát és egy csöves fejet. Egy Peavey JSX (Satriani) és egy ENGL V30-as láda lett az első motyóm. Végre meg tudtam szólalni zenekari környezetben is. Aztán elmentünk egy haverommal egy hangszeres találkozóra, ahová mindenki vitte a cuccait, hogy lehessen próbálgatni. Volt ott minden, Vox AC-től a Cornfordon át, Marshall-ok, Peavey-ek, mindenek, aztán a haverom bedugta a Diezel VH-4-et, és megfagyott a teremben a levegő. Az a fej konkrétan mindent agyonvert. Azonnal adtam is el a Peavey-t, és elsefteltünk egy VH-4-et egy MM JP6-ra. Aztán jött a külföldi kiruccanás és mikor hazajöttem, jött egy remek lehetőség, hogy megvegyem a fehér Diezel VH-4 + Diezel V30 láda half stack-et, ami aztán nagyon sokáig a cuccom volt. Azzal toltam végig a LOVRECK-es éveket. A fejet a második lemez felvétele után elcseréltem egy (szintén fehér) Herbertre - miközben már volt egy fekete, amit a Marshall gitárverseny nyereményem (YJM100) árából vettem korábban. Mivel kettő felesleges volt, a fekete ment, a fehér a mai napig megvan. Aztán a fehér ládámra jött egy ajánlat, hogy kapok egy ugyanolyan feketét, plusz 100 rongyot, fene tudja miért, de belementem. 2017-ben megvettem a MESA JP-t, azóta azon játszom. A Kempert eladtam, az Axe-Fx II-t meg évente egyszer kapcsolom be...Itthon a tököm se akar stúdiómonitoron, modellezett gitárhangot hallgatni. A csöves motyónak jó kis 4x12-őn nincs párja.

Amikor nagyjából összegyűjt a jelenlegi gitárgyűjteményem, azt találtam ki, hogy újabb gitárok helyett, amiket már amúgy sem tudnék hova tenni, inkább összeszedem a kedvenc soundjaimhoz szükséges erősítő-láda kombinációkat - a hozzájuk tartozó gitárok többsége úgyis adott már. 

A Malmsteen volt kb. az első a listámon. Annyira jellegzetes a gitárja már a MESA-n is, de tudni akatam, mennyit tesz hozzá az adekvát fej-láda. Az is mellette szólt, hogy korábban (a Marshall gitárverseny miatt) volt már ilyenem. Egy évig őrizgettem akkor szentimentális okokból, de a zenekarban nem tudtam használni, a Herbert meg sok éves álmom volt már, szóval amikor feltűnt egy eladó, el kellett adnom, hogy azt meg tudjam venni.  Bár később persze folyamatosan vissza akartam szerezni, de az új tulaja sosem állt kötélnek. Eluntam a dolgot és megoldottam máshonnan. Találtam egyet egy olasz hangszerboltban, állítólag egy becsődölt boltból való, sose adták el, tehát kvázi NOS (new old stock). Mindene bontatlan, úgyhogy valszeg igazat mondtak. 

A Slash fej volt a másik kiszemelt, amit még akkor megszerettem, amikor anno kijött és a hazai Marshall nagyker Sales Managereként volt lehetőségem tesztelgetni. Ezt egy angol gyűjtőtől sikerült meglőni, mindene bontatlan volt.

Amíg ezeket vadásztam, egy közeli boltban találtam egy új Slash kombót is leárazva, egy darabig töprengtem, hogy minek, de aztán nem tudtam otthagyni...És milyen jól tettem! Meglepően rohadt jól szól. Önmagában is, de nagy ládára kiküldve pláne. Nyilván a nagy testvér jobb, de hát árban (is) világok választják el őket.

A nagy fejekhez vettem egy 1960A Lead ládát, T75-ös szórókkal, bár a Slash-hez inkább V30 dukál, így azt majd valszeg átteszem a Diezel ládára később a Mesa JP alá, ha meglesz a következő kiszemeltem: a JVM410HJS (Satriani Signature), ami meg megy majd a Malmsteen tetejére a Marshall ládán. 

Update: Megjött a Satriani JVM is, így ezzel összegyűjtöttem a három kedvenc Marshall erősítőmet. 

Extraként pedig vettem még egy YJM fejet... Őrület! :) A boltnak volt még egy bontatlan darabja - talán a(z indokolatlan) bűntudat a nyereményem egykori eladása miatt, vagy befektetési szándék, netán mindkettő, nem tudom, de valahogy nem tudtam ott hagyni. Tekintve, hogy 7 év alatt megduplázta az árát, nagy baj nem lehet, hogy kettő is van belőle.