Specs

Name: Bongo5 Artist Custom
Year: 2018
Made in: USA
Finish: Starry Night 

Történet

Volt már több basszusgitárom az évek során, de sose áldoztam rá túl sok pénzt, tekintve, hogy csak hangszerelni és demózni használtam őket, azonban mindig is tudtam, hogy egyszer eljön majd a nap, amikor megadom a módját és rászánom, amit rá kell, hogy olyan hangszerem legyen, amivel akár stúdiófelvételeket is készíthetek anélkül, hogy szégyenben maradnék. Volt StingRay5-öm is, de rondának találom a fejét, a bundok számát meg kevésnek, úgyhogy amikor zenekari környezetben hallottam a Bongo-t, majd pár napra kölcsönkérve ki is tudtam próbálni, éreztem, hogy ez lesz az én hangszerem. Sok évnek kellett eltelnie, mire az elhatározás szilárd testet öltött, de ami késik, nem múlik. Gitárosként fogalmam nincs a basszusgitárok specifikációiról, mi számít jó fának, jó hardware-nek, mekkora a kényelmes menzúra, húrköz táv, stb, ezért picit bátortalanul vágtam bele, magam sem tudván, hogy mit is akarok igazán. Először 6 húros hangszerben gondolkodtam, de mivel volt Myung Yamaha-m, az meg irgalmatlan lapát nyakú hangszer volt, tudtam, hogy ilyet még egyszer soha nem akarok, így bepróbálkoztam, hátha megcsinálják a Myung után nekem is, hogy az 5 húros testre és nyakra rászerelik a hat húrt. Hát, minden nem sikerülhet, úgyhogy ez nem jött össze, tekintve, hogy csak annyi ilyen custom alkatrészt gyártanak le (hangszedők, húrlábak, nut, stb.), ami a főhősnek kell, így maradtam az 5 húros verziónál. Na, nem mintha bármi indokolná ennél több húr meglétét...:) 

Szokás szerint, mivel nem szeretem a tucat hangszereket, először egy mahagóni PDN-t néztem ki kiindulási alapnak, arra gondoltam arany szerelékeket tetetni, aztán ez már nem is emlékszem miért átfordult a szokásos fehér szín-arany hdw kombóba, amiből sok-sok hónap elteltével kénytelen voltam tovább váltani, mivel a gyártás közben a MM hardware beszállítót váltott és az új cég már nem gyárt nekik arany színben, krómmal meg nagyon snassz lett volna a fehér hangszer. 

Akkor jutott eszembe, hogy a Majesty után a Starry Night biztos nagyon menő lenne ezen is - főleg, hogy ez nem matt, hanem high gloss festés -, úgyhogy végül ez lett a befutó, csak kértem rá matching headstock-ot és berakásokat (mert ezek a PDN szériánál hiányoznak), illetve a logo színe nem fekete, hanem ezüst lett. 

Amikor kinyitottam a tokot, ámultam-bámultam, olyan rohadt szép ez a festés, ezer arca van, a fényviszonyok változása szerint. Fotózni sem lehet igazán, mert nem adja vissza a valóságot. Természetesen a hangja volt az elsődleges szempont, ami szerencsére szintén kiváló, de ezt már tudtam előre, mivel sokszor hallottam már korábban. 

Azt hiszem, ezzel letudtam a basszusgitár kérdést kb. egy életre, mert ennél jobb modern bass nemigen létezik, legalábbis számomra. Most már minden hangszer adott, hogy nekilássak az első szólólemezemnek, 2019-ben talán megcsinálom...