Történet

Sosem voltam a Les Paul modellek nagy barátja, sőt, az egyik legkényelmetlenebb és legjátszhatatlanabb formának tartom mind a mai napig. A lekerekítés nélküli testél borzalmasan vágja a pengető kéz alkarját, a legfelsőbb fekvések elérhetősége pocsék, a pickupváltó teljesen lehetetlen helyen van, általában dögnehéz, a G húr állandóan hangolódik, a fej könnyen törik, stb-stb, napestig lehetne sorolni a hátrányait. Azonban kétségkívül van két dolog, amit a számlájára lehet írni pozitívumként: az egyik az egyedi hangja, a másik pedig a klasszikus szépsége. Ezt a két dolgot sosem vitattam, csak egyszerűen nem nyomtak eleget a latba ahhoz, hogy legyen egy itthon tartósan. Persze az évek során több Les Paul is megfordult nálam, de mindig seftből érkeztek, és adtam is tovább őket azon nyomban. A sok Marshall erősítő begyűjtésével azonban felmerült az igény, hogy a két Fender Malmsteen mellett legyen más vintage-jellegű gitár is, ne csak a sok modern hangszer. És ha már került két Slash erősítő is az arzenálba, szerettem volna tudni, hogy hogy muzsikálnak együtt. A Gibson Slash kollekció két színe is nagyon megtetszett, a zöld Anaconda Burst és a November Burst. A zöld gitárok valamiért baromira vonzanak, tiszta szégyen, hogy alig akad ez a szín a gyűjteményemben. A Majesty-ből is akartam zöldet, de slágerszín, sose volt belőle elérhető. A Gibson-nál ugyan alapból egy Floyd Rose Axcess modellt szerettem volna leginkább, de számomra a szép, top-os gitároknál kulcsfontosságú a definitív és szimmetrikus flame vagy quilt, és a bekért fotók alapján nem találtam olyat, ami lenyűgözött volna, márpedig, ha kifizet az ember 4-5 ezer EUR-t egy hangszerért, akkor az nézzen ki pont úgy, ahogy szeretné...A zöld Anaconda is sláger, kevés helyen van belőle elérhető készlet, ahol volt, azoktól kértem képeket, és ugyanaz lett az eredmény: egyik se volt elég szép az én ízlésemnek. Ellenben ez a November Burst nagyon megtetszett, különösen, hogy a lángok fordított irányúak rajta. Így hát némi hezitálás után lecsaptam rá. 

Nem gondoltam volna, de valamiért teljesen magával ragadott, amióta megvan, csak ezen játszom. A hangja imádni való, főleg tiszta hangszínen a közép és nyak állás zseniális. Mivel 10 évesen a Guns volt az a zenekar, aki berántott  a rock zenébe, és a Metallica poszterek mellett Slash-el volt kitapétázva a szobám fala akkortájt, így a Gibson miatt több évtizednyi kihagyás után újra elővettem a klasszik Guns anyagokat és még mai fejjel is nagyon tetszenek. Most elkezdtem fejtegetni kicsit a fürtös játékmódját, ami nem egyszerű, tekintve, hogy a szúnyogvibrátója rendesen kiidegel...Egyelőre a dalszerzési és dallamérzékenységi nívója felülírja a borzongásom, amit a hangképzése okoz, remélem ez így is marad... :)