Történet

A vintage horror vonalon továbbhaladva egyszer csak szembetaláltam magam ezzel a 300 db-os limitált szériával, amit még 2016 magasságában adtak ki. Gyors rákerestem, hogy létezik-e még belőle új darab, és néhány óra kutakodás után találtam egyet egy japán hangszerboltban. Akkor vadul elkezdtem törni a fejem, hogy mi legyen? Nekem, akinek baromi fontos a nyakpickup sound, mire lenne jó egy egy hangszedős gitár, amiben mindössze egy EMG 81 van? A nappaliba cincogni tökéletes  - gondoltam, de aztán addig gondolkodtam, míg az egyetlen éppen akkor még kapható White Zombie-t, ami az első számú kiszemeltem volt, elvitte valaki a Reverben, úgyhogy nem maradt, csak ez a Nosferatu. Pár hétig mondogattam magamnak, hogy nem kell ez nekem, de csak nem tudtam szabadulni a gondolattól, annyira megtetszett ez a főhős szempontjából igencsak bénácska grafika. Mintha egy alsó tagozatos rajzszakkörös gyerek csinálta volna, de a 3D-s felirattal és a felhasznált színekkel az összhatás mégis jó, van valami bája. Az 1930-as években készült White Zombie és Mummy filmeket megpróbáltam megnézni, de borzalmasan gagyik mai szemmel, úgyhogy vintage horror rajongó biztos nem leszek, ellenben a filmplakátok, amiket KH rendszeresen a gitárjaira festet, többnyire nagyon bejönnek, így úgy döntöttem, hogy rámegyek, hátha mi lesz? Nyilván fogalmam sem volt, mibe ugrok bele, évtizedes viszonylatban nem volt USA/Japán gitáron kívül más itthon, (talán 2007-ben adtam el az utolsó koreai gitárom), úgyhogy lutri volt, pláne, hogy az ára is nagyon borsos lett, mivel Japánból jött, így ment rá az ÁFA, vám, brokerage fee, stb. 

Nos, annyit elmondhatok, hogy most már teljesen világos számomra az ESP-k többszörös árszorzója. Nem rossz hangszer ez se, de azért a japó ESP-k sokkal jobbak. Ennek az LTD-nek vastagabb a nyaka (érthetetlen az "Extra Thin U" neckshape elnevezés, mert ez sem nem vékony, pláne nem extravékony...), a test kontúrja elég éles, rendesen vágja az alkarom állva gitározásnál, a test-nyak kapcsolat fémlemeze szintén elég éles és maga a kapcsolat majd' 1 centivel bumszlibb, mint a nagytesón, ami nagyon szignifikáns különbség.

A hangja legalább atom, bitang módon megszólalnak a felharmónikusok, és nem utolsó sorban baromi jól néz ki az egyedi inlay-ekkel, és a 3D-s Nosferatu felirattal. A sírkő tokja zseniális, és van hozzá Certificate is, ami igazolja, hogy hányadik darab a 300-ból. Az egyetlen komoly bajom vele jelenleg, hogy az első pár bundnál a mély húroknál nagy a zörgés, be kéne síkoltatnom a bundokat egy hangszerésszel, de itt külföldön nincs olyan, akihez jó szívvel vinném, úgyhogy ez most egy darabig asszem ilyen marad...