Specs

Name: JEM 7 V
Years: 2002-2004
Areas: Worldwide
Made in: Japan
Finishes: SBL (Sparkle Blue) 

Történet

Az Ibanez Signature modellek közül a Steve Vai által megálmodott JEM széria az, aminek a legtöbb típusa létezik. Lehetne vitatkozni azon, hogy melyik a "legigazibb" mind közül, de talán mindent elmond, hogy a JEM7V az a modell, ami 1993 óta folyamatosan a legtöbbet használt gitárja. Nekem valamiért a JEM7V WH, vagyis a fehér-arany hardware kombós verzió sose tetszett kinézetre - annak ellenére sem, hogy nekem az egyik kedvenc hangszerszínem a fehér és imádom az arany hardware-t is, ahogy az több gitáromon is észrevehető. Nem tudom mi okozza, talán túl csicsás már a "Vine" berakással meg a "pearloid" koptatójával...Viszont, amikor a 2003-as Ibanez katalógusomban megláttam ezt a kéket (ami csak színében tér el a klasszik fehér-aranytól, minden másban ugyanaz), azonnal szerelembe estem. És aztán 12 évvel később be is teljesült, amikor Angliából megvettem ezt a karcmentes, 100%-os állapotú példányt. A "Sell my JEM" oldalról szereztem - bátran ajánlom őket mindenkinek, aki szép állapotú JEM gitárokat keres. Megkérik az árát, de hát valamit valamiért.

Volt már korábban két másik JEM-em, a 77-es szériából, a papírnyakkal rendelkező, rücskös testű JEM77DBK, és a Wizard nyakas tükör, vagy Bad Horsie JEM, a JEM77B RMR. Ezek teljesen más gitárok, előbbit azonnal elcseréltem, annyira nem tetszett a papírnyak, a tükröt meg majdnem elvittem magammal külföldre zenélni, de végül a jól bevált MM JP6-ot nyert, a JEM-et pedig eladtam. Ezt ugyan megbántam, azonban szerencsére később sikerült javítani a tévedést, de erről később.

Szóval nekem ez a Sparkle Blue verzió az ultimate JEM. Éger test, DiMarzio Evo pickupok, scalloppált utolsó 4 bund, rohadt kényelmes, kellemesen gömbölyded nyak (hasonló az Ultra és JPM nyakakhoz), és hát a sound! És az sem utolsó szempont, hogy tekintve, hogy csak 2002-2004 között gyártották, nem éppen egy tucatgitár. Azokat sose bírtam.