Történet

avagy az Ibanez (és egyéb gitárok) gyűjtés beköszöntének kora

Tulajdonképpen ezzel a gitárral indult nálam az újkori Ibanez őrület, ami odáig fajult, hogy mára 18 high-end Ibanez van a gyűjteményemben. Közel 8 éven át szinte csak Music Man gitárjaim voltak, persze mindig volt melletük néhány más is (pl. Fender American Special Tele, ESP KH-2), és voltak, amiket folyamatosan adtam-vettem, cseréltem, de a fő vonalat a MM-ek jelentették.

Egy nap megláttam ezt a JS2000-et az e-bay-en. NOS, azaz "new old stock" gitár volt, 2004 óta elfekvőben, 50 HD fotó igazolta, hogy mindene vadonatúj, karcmentes. Mindig nagyon tetszett ez a Champagne Gold szín, persze csak fotóról láttam, élőben soha. Nem vagyok fix híd párti sem, de egy nem árt az arzenálba, másrészt pedig elfogadható áron indult a kezdő licit, gondoltam poénból  rányomok, úgyse én fogom megnyerni. Nem gondoltam komolyan az egészet, nem is tudom miért licitáltam rá. Aztán lejárt az aukció és más nem nyomott rá, így én győztem. Kifizettem a hangszert, UPS volt a futárcég Spanyolországból. Kb. az összes Magyarországon létező futárcéggel volt már dolgom és soha egyik sem törte össze csomagomat, csak a UPS. De nekik egymás után 3-szor is sikerült... A flegma futárcsíra úgy ejtette le előttem a küszöbre a dobozt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nyilván nem ez okozta a sérüléseket, de azért halványan sejtetni engedte a hozzáállást, amit ez a cég megenged magának....

Kibontottam a kartondobozt, ami 5 (!) réteg bubis fóliával volt még extraként körbetekerve. Ennél jobban becsomagolt gitárom még sose volt. A gyárak csak a dobozban küldik simán a gitárokat a világ minden tájára és nem szokott baj lenni. Kivettem a keménytokot (ekkor még nem tűnt fel a törés, mivel a gitár seggénél volt, én meg a fej felől nyitottam. Felnyitottam hát és ott volt benne a csodaszép kis gitár. Új, semmivel össze nem téveszthető keménytok szag, csodaszép hangszer, rögtön vittem is bedugni, meghallgatni. Minden remekül szólt, látszott, hogy valóban új. Annyira, hogy szerintem még a gyári Dáridó húrok voltak rajta. Ahogy játszottam rajta, egyszer csak feltűnt egy repedés a nyakzsebnél, ahogy lenéztem a gitár fogólapjára. Wow...Gyorsan megnéztem alulról is, hát ott is volt egy...Ezek a HD képeken még nem voltak ott, szóval valaminek történnie kellett...Tiszta ideg lettem, kimentem megnézni a tokot és akkor vettem észre, hogy a seggénél csúnyán szét van repedve...

Hívtam a UPS-t, hogy ez mi? Tegyek írásban panaszt, de mivel nem én adtam fel a csomagot, csak az eladó tud kártérítést igényelni a spanyol irodánál....Írtam a srácnak is, aki pár nappal később azt állította, hogy nem jutott velül dűlőre, így inkább visszaadná a keménytok árát, mást nem tud tenni. (A visszaküldést elvetettük, mert még tovább sérült volna a hangszer). Így aztán a korai nagy örömből lett egy keserédes valami, és rohadtul bosszantott, hogy majdnem lett egy új JS2000-em, de ezzel a lakksérüléssel már nem az igazi.....Akkor még nem tudtam, hogy ez nem egyedi eset lesz, és a UPS notórius csomagtörő, de erről majd később.

Emiatt aztán kutakodni kezdtem újabb JS2000-ek után, hátha találok valahol egy szép állapotút, amin nincs repedés sehol. Az e-bay-en találtam egy nem túl bizalomkeltő hirdetést, ahol egy iszonyú pici méretű stock fotó volt csak fent, meg egy rövid leírás. Mivel hasonló ára volt, mint a UPS által megzúzottnak, ráírtam az eladóra és kértem normális képeket. Pár nap múlva jött egy üzenet a fácsén, amiben küldött néhány fotót, amelynek hátterében egy valag Ibanez kartondoboz látszódott egymás tetején. Rákérdeztem, hogy mik azok, erre mondta, hogy ő a helyi Ibanez disztribútor és van egy csomó eladó hangszere. Na, nekem se kellett több, azonnal kértem egy listát, ami kisvártatva meg is jött egy csomó rossz minőségű telefonos kép kíséretében. Mivel eléggé kiestem az Ibanezek kódneveiből, így elsőre nem feltétlen tudtam mindről, hogy melyik hangszert is jelenti pontosan, ezért Google-ben néztem őket végig egyesével. Egyik döbbenet jött a másik után....Többek közt olyanok voltak a képeken és a listán, mint az FGM400 (Frank Gambale Signature), AT200 (Andy Timmons Signature), K7-ből mindkét szín (KoRn), Steve Vai UV hét húros, további Prestige modellek RG3120F ANT, SA1260AV, .....Mondom, nem létezik, hogy ezek mind újak...De, pedig azok! Kértem mindegyikről képet, amik sorban meg is érkeztek. 

Kész lettem teljesen. Új Ibanez FGM400-BB 1998-ból??? Soha nem láttam eladót belőle! A legritkább FGM modell ever! (A Quilt top-os másik színből van rengeteg) Az AT200-as Andy Timmonsról azt se tudtam, hogy létezik...(csak 2004-2005-ös katalógusban van benne, ami nem volt meg nekem).

Szó szót követett, aztán két etapban vettem tőle 6 gitárt, elsőre négyet, a JS2000-et, FGM400-at, AT200-at és egy ahhoz hasonló Prestige SA1260-at, aztán kicsit később a két K7-et is. (Az UV-t és RG3120F-et akartam még, de azokat sajnos elvitték közben). Mivel szigetországból érkeztek a hangszerek, ezért a fém részeken érdekes só és korróziószerű elváltozás volt látható. Ezekre szerencsésen találtam egy remek eltávolító eszközt, egy Aldis zománcsúroló izét, ami gyönyörűen leszedte, amit le kellett, a fém részeket nem bántotta, ellenben a fát nem kíméli, úgyhogy azzal érdemes vigyázni!

Szóval így lett nekem még egy új JS2000-em a törött mellé (lásd fenti kép), aztán mivel már kettő volt, felraktam őket hirdetni, a sorsra bízva, hogy melyik megy és melyik marad, és hát minő véletlen, hogy pont nem azt akarták megvenni, ami el volt repedve (hiába volt az olcsóbb) :), így végül ez maradt nálam - aminek azért örülök, mert így örök memento marad arra nézve, hogy honnan indult az Ibanez gyűjtési láz és hogy ha csak lehet, el kell kerülni a UPS-t, de nagyon messziről!