ERNIE BALL MUSIC MAN LUKE BUTTERCREAM
2005 Limited Edition
Specs
Name: Luke II (Steve Lukather Signature)
Year: 2005
Made in: USA
Finish: Buttercream
Body
Body type:
Solid body
Body material:
Alder
Neck joint:
Bolt-on (5 bolts)
Bridge:
Standard - Music Man® floating vintage tremolo
Hardware color:
Chrome
Neck
Neck type:
Luke (V shape)
Neck material:
Birdseye Maple
Fingerboard:
Rosewood
Inlays:
Small dot
Frets:
22 / Low profile, wide
Nut:
Compensated
Machine heads:
Schaller M6-IND locking
Electronics
PU Config:
HSS
Bridge PU:
EMG 85
Middle & Neck PU:
EMG SLV
Controls:
1 volume 1 tone / 5-way lever
Történet
Viszonylag sok Luke gitár megfordult már nálam, volt legalább három Luke II-m, két Luke I-em, LIII-ból is kettő, szóval elég jól ismerem a hangszert. A hangját mindig nagyon szerettem, a nyakát viszont mindig is utáltam. Én nem tudom Lukather-en kívül ki találja kényelmesnek a V profilú nyakakat, főleg ilyen rettenet alacsony bundokkal, mint ami a széria sajátja, de én biztos nem. Nem szeretek rajta játszani, sose szerettem. A Floyd-os első verzió a legrosszabb, az valami iszonyat V profil. A kettes már kicsit szolidabb, a hármas meg sokkal, ott már egészen elviselhető. Amit még nem szeretek benne, az a fix középső hangszedő, amit nem lehet állítani, és mivel az EMG-k sokkal magasabbak, mint egy átlag más pickup, a pengetésben erőteljesen akadályozzák azt, aki szabályosan, pont fölötte penget(ne). Gondoltam már rá, hogy ki kéne maratni a testet, hogy mélyebbre üljön, de (szerencsére idejében) kiderült, hogy alig van már fa a hátsó tremolófelfüggesztésnek helyet adó üreg és a pickup ürege közt, úgyhogy ez a megoldás kiesett. A kiszedése nagyon kókány lenne és kinyírná a sound-ok jó részét, úgyhogy nincs más megoldás, mint a hangszedő előtt pengetni, ami ha csak ezen játszom, megszokható (mint minden), de másik gitárról váltva elég idegesítő a húr hangja helyett a kattogást hallgatni, amit a pengető hallat a pickupfedél oldalán...
Hogy akkor miért van mégis? Mert bár a kényelem is fontos szempont, azért a hang az elsődleges. Plusz a 2005-ös Limited Edition Buttercream az egyik örök kedvencem - nem véletlenül van belőle egy JP6-om is.
Nagyon ritka, és baromi jól néz ki a mélybordó logoival. Vintage tremolókban a Music Man verhetetlen, ez is zseniális, talán minden valaha próbált rendszer közül ez a kedvencem - annyi kitétellel, hogy a húrbabákat állító kis csavarokat igazán levághatnák, lekerekíthetnék, mint a Petrucci modelleknél, mert nagyon tudja vágni az ember tenyerét, ha hozzáér.
Hangzásban egy felturbózott Strat, azonban a hídnál lévő EMG85 humbucker miatt akár "ugatni" is tud - ahogy Sexy barátom egyszer megállapította. :) A hangja és a különlegessége miatt, valamint mert az egész Luke II szériát beszüntették már, megtartós darab, akármennyire is nem szeretem a nyakát.
Az egyik Diezel Herbertem eladásakor kellett beszámítanom, és bár az előző tulajai odaverték ennek-annak, szóval vannak rajta harci sérülések, nem is egy, mindezek ellenére megtartottam. A spéci tokja sajnos nem volt meg hozzá, de ennél nagyobb bajom sose legyen! Főleg, hogy később Rubcsics Ricsi barátom ajándékba adta hozzá a JPX-e BFR keménytokját, ami ugyanolyan kategória, mint a gyári tokja, csak a színe más.