Specs

Name: JP Majesty 6 Artist Custom
Year: 2018
Made in: USA
Finish: Starry Night 

Történet

Bevallom, eleinte nagyon nem tetszett a Majesty széria (még az első), egyszerűen nem bírtam megbarátkozni a kinézetével. Évekre elkönyveltem magamban, hogy nekem ilyen soha nem fog kelleni. A standard széria után jött az Artisan, ami már picit mutatósabb volt, és bár a formával már barátibb viszonyt kezdtem ápolni, de végül az se fogott meg igazán. Aztán jött a Monarchy, amitől rögtön eldobtam az agyam. Főleg a gyönyörű Imperial Blue és Royal Red volt az, amit el tudtam volna képzelni a gyűjteményemben. Láttam a lelki szemeim előtt, hogy milyen jól nézne ki a gyári króm hardware helyett arannyal bármelyik a kettő közül, és akkor megfogadtam, hogy egyszer az egyiket majd berendelem. De előbb gondoltam teszek egy próbát a picit olcsóbb standard szériával, mert annál meg kihoztak egy elképesztő vonzó színt limitált szériában, Starry Night névre keresztelve. Egy baja volt ennek a sorozatnak, hogy konkrétan nulla berakás (inlay) volt a fogólapján, ami nem éppen felhasználóbarát. Van pár hasonló gitárom és nagyon nehéz rajtuk a tájékozódás. Falra kilógatva jól néz ki, ha viszont játszanál is rajta, akkor nagyon nem praktikus. Gondoltam, rendelek egy ilyet kezdésnek, csak extraként kérem rá a berakásokat és króm helyett arany szerelékeket, úgy lesz tökéletes. Szerencsémre kiderült, hogy a raktárban megvan még a prototípus, amin a színt tesztelték, ezen még voltak berakások - azt csak a limitált szériára vették ki az összes modellnél - így nem kellett várnom hosszú hónapokat a legyártásra. Nagy volt az örömöm, mert kicserélték nekem a hardware-t aranyra és olyan pazarul nézett ki, ahogy elképzeltem. Már majdnem fel is adták, amikor észrevettem a telefonos fotókon, hogy a fogólappal valami nem stimmel. Kiderült, hogy erre a smokey ebony-t tették, ami a JP16-nál széria. Ennek az a különlegessége, hogy nem teljesen fekete, hanem foltos. Ez sokaknak tetszik, nekem viszont nem. Olyan érzésem van tőle, mintha hibás lenne, pedig nem az. Kérdeztem, hogy nem lehetne-e fogólapot cserélni, de az átmenő nyak miatt azt mondták, hogy nem, inkább csinálnak egyet a nullából, sötét ében fogólappal. A rossz hír viszont az volt, hogy a megnövekedett rendelések miatt kb. 1 évet kell rá várnom. Vártam-vártam, közben rendeltem egy Monarchy-t is, ami vicces, de végül jó fél évvel korábban elkészült. 15 hónappal később jön az e-mail, hogy kész a Starry Night is, kértem hát gyorsan róla egy fotót, amiről sajnos kiderült, hogy a berakásokat lehagyták róla...Ez a gitár most a MM showroom-ban lóg, ahol a videóinterjúkat szokták készíteni. Nekiláttak hát egy újnak, majd kb. 3 hónap múlva jött az info, hogy bundozás közben eltört a fogólap (az ében merev fa, könnyen törik), úgyhogy az kuka, kell csinálni még egyet. Mindennek a tetejébe még azt is közölték, hogy a sötét ében kifogyott, már csak a foltos van, úgyhogy bajos lesz mindhárom hangszerem legyártása. Nem tudtam mit tenni, mondtam, hogy akkor várok, amíg kell, ha már eddig ennyit vártam...Eltelt újabb pár hónap, mire nagyjából egy időben elkészült mindhárom hangszerem (JP13, Majesty, Bongo5), így 2018 december közepén egyszerre érkeztek meg. Nagyon aggódtam, mert a UPS négyből három csomagomat összetörte Magyarországon, így sanszos volt, hogy a három közül valamelyik nem ússza meg. Óriási mákom volt, mert végül épségben hazaért az összes. A Monarchy nagyszerűsége után kicsit paráztam, hogy ez a korábbi modell visszalépés lesz, és nem fog tetszeni, de szerencsére nem így lett, hanem azonnal beleszerettem. Ez a gitár is elképesztő, akárcsak a Monarchy, bár az mind hangban, mind szépségben felülmúlja ezt. Úgy érzem, hogy muszáj leszek még rendelni valamikor egy hét húrost is, mert annyival magasabb liga ez a széria, mint a standard JP-k, hogy le a kalapot. 

Update: Úgy fest, a tervemnek lőttek... (lásd a Monarchy történetének végén).